Ez egy igazán finom magyar egytálétel, szívesen készítem el azokon a vasárnapokon, amikor a pihenésé a főszerep, mert nagyon gyorsan kész van, nagy adagot lehet belőle csinálni, szóval egész nap tudjuk enni Olivérrel.
Csak annyit kell csinálni, hogy egy tűzálló tálba (én szilikon sütőformában szoktam) alulra helyezem a hideg vízben átmosott káposztát (kb. fél kiló), utána következik a darált hús, amit előzőleg kis olajban kisütöttem és sóval, valamint borssal fűszereztem. (ez is kb fél kiló). A tetejére előfőzött rizs kerül, amit bőségesen lefedek egy tejfölös réteggel. Így kerül be grillezésre és körülbelül fél óra alatt pirosra sül.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: marha. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: marha. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. november 27., vasárnap
Rakott káposzta
2011. november 5., szombat
Léböjt 2. nap és a csodálatos chili con carne
Egészen jól bírom a léböjtölést, még nem voltam halálosan éhes. Persze tegnap este, amikor Olivér Gergővel ette a sok finomságot, akkor igencsak vágyódtam az igazi étel után, de valahogy azután mégis ellenálltam. Megettem szépen a szőlőmet és ittam jó sokat. Ma reggelre megmaradt még három körte, szóval az volt a reggeli. A boltban pedig megvettem a mai menüt is: 0,75 l alma-szilvalé, 0,75 l körtelé, 1 kiló narancs és 2 grapefruit és a tegnapról megmaradt 2 db citrom meg sok-sok tea. Persze Olivér most sem ezt kapja. Neki chili con carne-t készítettem...
A jó öreg chili con carne
Rengeteget csináltam, szóval Olivér holnap is ezt eszi, egy részét pedig lefagyasztottam és azt a jövőhét valamelyik napján esszük majd meg. Egyszerű és gyorsan kész van. Két fej vöröshagymát, három gerezd fokhagymát és két közepes répát apróra vágok, majd bő olajban el kezdem őket pirítani. Amíg pirulnak, addig kapnak egy púpozott kávéskanálnyi fahéjat, római köményt és cayenne borsot. Addig pirítom őket, amíg szép színt kapnak. Ezután került rá 400 gramm konzerv csicseriborsó, 400 gramm konzervbab, egy konzervkukorica és 2×400 gramm paradicsomkonzerv. Átkavarom és fél kilogramm darált marhahúst beleforgatok és egy kaliforniai paprika - apróra vágva - is kerül bele. Fél liter víz kerül még bele, egy nagy adag só és bors és felforralom az egészet. Ezután lassú tűzön egy óráig főzöm, néha megkavarom, hogy ne égjen le és hozzáadok egy csokor petrezselymet és egy jó adag pirospaprikát is. Szóval mindössze ennyi és nagyon finom!
Címkék:
főétel,
hagyományos,
léböjt,
marha,
ragu
2011. október 24., hétfő
Főzés - szaglás nélkül
No, tegnap rámtört az orrdugulás és úgy döntött, hogy egész nap boldogít. Ami azért nem volt vicces, mert kétfajta ételt is akartam csinálni. Tegnapra és mára, hogy ma több időm legyen. És ha az embernek nincs szaglása, akkor ízlelése sincs. Konkrétan az történt, hogy semminek nem éreztem az ízét. És ez rettenetes: amikor nem tudod megállapítani azt sem, hogy elég sós-e az adott étel, vagy hogy kell-e még bele tejszín vagy vaj. Ilyenkor nem mellesleg enni sincs kedved... Persze a wikipedia megmagyarázta tudományosan, hogy mi a gond. Az ízlelés nem más, mint az étel illata a szájban. Tehát ahhoz, hogy egy ízt érezzek, nem elegek a nyelven található ízlelőbimbók, a szaglószervem helyes működése nélkül mit sem érnek. És valóban: tegnap még a párizsit is megettem, amit máskülönben utálok, mert csak azt éreztem, hogy valami hideg és puha van a nyelvemen. A szülinapomra kapott Raffaello-ból pedig csak annyi élményem maradt, hogy van benne valami ropogós és krémes. De lehetett volna keserű is, nem tűnt volna fel.
No, és én így főztem. Tésztaszószt. Meg marhapörköltet. És a tapasztalatomra bíztam magam, mert az érzékeim nem segítettek.
Tejszínes-baconos tészta
Amíg megfőzöm a spagettit, addig el is lehet készíteni hozzá a szószt. Olajon megdinsztelek egy fej lilahagymát és 10 dkg bacont apróra vágva megpirítok. Ezután kerül rá a tejszín és egy jó adag vaj. Sózom, borsozom és két-három gerezd fokhagymát belereszelek. Végül pedig oregánó és bazsalikom kerül bele. (Bazsalikomból friss is és szárított is.) Tegnap pedig kukoricával dobtam fel ezt a szószt, mert volt otthon, meg Olivér amúgy is imádja.
Állítólag finom volt. Én nem tudok róla nyilatkozni...
A marhapörköltről már annál inkább, mert ma reggelre előjött újra a szaglásom, így az első dolgom az volt, hogy megkóstoltam a "művem". És nagyon finom.
Marhapörkölt
Eddig féltem pörköltet csinálni, mert azt hittem, hogy ez egy igen ördöngős mutatvány és csak a profik tudnak végigegyensúlyozni a kötelen, mely ehhez az ételhez vezet. De pedig az egyik legegyszerűbb ételről van szó! Csak annyit kell csinálni, hogy felrétegzek egy pár dolgot: alulra kerül az olaj, rá egy fej lilahagyma apróra vágva, utána fél kiló marha felkockázva, két gerezd fokhagyma felszeletelve, só, bors, egy kávéskanál köménymag. Ezután annyi vizet öntök rá, hogy a húst ellepje. És utána két órán keresztül főzzük közepes lángon, hogy a hús megpuhuljon. Néha ránézünk, átkavarjuk és ha a levét elfövi, akkor öntünk hozzá még. Mikor a marha már majdnem puha, akkor kerül rá a pirospaprika (jó sok!), mert máskülönben megkeseredne. Ezt most rizzsel esszük, mert Olivér a pörköltet rizzsel szereti. Punktum. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)